Napi Áhitat

Az elszalasztott kegyelmi idő
"1Az ÚR igéje szólt Jeremiáshoz, amikor Nebukadneccar, Babilónia királya egész hadseregével meg az uralma alatt álló országok minden királyságával és népével ostromolni kezdte Jeruzsálemet és a többi várost. 2Ezt mondta az ÚR, Izráel Istene: Menj, szólj Cidkijjának, Júda királyának, és mondd meg neki, hogy így szól az ÚR: Ezt a várost Babilónia királyának a kezébe adom, és ő fölperzseli azt. 3Te sem menekülsz meg a kezéből, hanem minden bizonnyal elfognak, és átadnak neki. Szemtől szembe látod meg a babiloni királyt, személyesen beszél majd veled, és Babilonba kerülsz. 4De azért halld meg az ÚR igéjét Cidkijjá, Júda királya! Ezt mondja rólad az ÚR: Nem fegyvertől fogsz meghalni! 5Békességben halsz meg, és amilyen gyásztüzet gyújtottak őseidnek, az előbbi királyoknak, elődeidnek, olyat gyújtanak neked is, és így siratnak el: Jaj, uram! Ezt határoztam! - így szól az ÚR. 6Akkor jelentette ki mindezt Jeremiás próféta Cidkijjának, Júda királyának Jeruzsálemben, 7amikor Babilónia királyának a hadserege ostromolta Jeruzsálemet és Júda megmaradt városait, Lákist és Azékát; mert Júda városai közül csak ezek a megerősített városok voltak már meg." (Jeremiás 34,1-7)
A tegnap történteket nem lehet a szőnyeg alá söpörni, mintha meg sem történtek volna. Az igaz, hogy változtatni már nem lehet, de következményeik nagyban befolyásolják a mát, és kihatnak a holnapra. A tegnap bűnei miatt van bajban Cidkijjá király is. Nem vette komolyan sem ő, sem elődei a figyelmeztető prófétai szót, hogy az Istentől elpártolt bűnös élet pusztulásba viszi a népet, az országot. Megtörtént, s ma már nem lehet a múlt elrontott bűneit jóvá tenni, nem lehet kikerülni annak következményét, az ítéletet. E tekintetben lejárt a változtatásra lehetőséget adó kegyelmi idő. A prófétai szó azonban nem azért hangzik el, hogy rövid idővel a teljes pusztulás előtt ekként emlékeztesse a meg nem térteket: "ugye megmondtam"! Sokkal inkább azért, hogy az ítéletben is megmutassa Isten személyes kegyelmét Dávid utóda és a nép iránt, reménységet adva az ítéleten túl, hogy azután mégis kezdődhessen valami új. Nekünk ez az új már Jézusban adatik, aki az utolsó, de teljesen elégséges megoldás arra, hogy a tegnap terhét ma hozzá vigyük, és a holnapunk ismét Isten áldásában bontakozhasson! /UG/