Napi Áhitat

Isten terve a földünkkel
"16Majd így imádkoztam az ÚRhoz, miután odaadtam az adásvételi szerződést Bárúknak, Nérijjá fiának: 17Ó, Uram, URam! Te alkottad az eget és a földet nagy hatalommal és kinyújtott karral. Neked semmi sem lehetetlen. 18Te irgalmas vagy ezerízig, de megfizetsz az atyák bűnéért fiaiknak is, te nagy Isten, te hatalmas, akinek Seregek URa a neve! 19Nagyszerűek a terveid, hatalmasak a tetteid. Szemedet rajta tartod az emberek minden útján, mindenkivel útjai és tetteinek gyümölcse szerint bánsz. 20Te jeleket és csodákat tettél Egyiptomban, Izráelben és az emberek között a mai napig. Olyan nevet szereztél magadnak, amely ma is nagy. 21Kihoztad népedet, Izráelt Egyiptomból jelek és csodák között, erős kézzel, kinyújtott karral, nagy félelmet keltve. 22Nekik adtad ezt az országot, amelyet esküvel ígértél oda őseiknek: ezt a tejjel és mézzel folyó földet. 23Ők bementek, és birtokba vették azt. De nem hallgattak szavadra, nem éltek törvényed szerint, és nem tették meg mindazt, amit megparancsoltál nekik. Ezért zúdítottad rájuk mindezt a veszedelmet. 24Az ostromsáncok már a városig érnek, elfoglalására készen, és ez a város fegyver, éhínség és dögvész folytán az ostromló káldeusok kezébe kerül. Amit megígértél, megtörtént, amint látod! 25És mégis ezt mondtad nekem, Uram, ó, URam: Vedd meg ezt a szántóföldet ezüstért, és hitelesíttesd tanúkkal! - pedig ez a város a káldeusok kezébe kerül! 26Így szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz: 27Én vagyok az ÚR, minden élőnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen? 42Mert ezt mondja az ÚR: Ahogyan elhoztam erre a népre mindezt a nagy rosszat, ugyanúgy elhozom rájuk mindazt a jót is, amit most ígérek nekik. 43Mert fognak még szántóföldet venni ebben az országban, amelyről azt mondjátok, hogy ember és állat nélkül maradt pusztaság, amely a káldeusok kezébe került. 44Ezüstért vesznek szántóföldet, lepecsételt és tanúkkal hitelesített szerződést írnak róla Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban, a hegyvidék, az alföld és a Délvidék városaiban, mert jóra fordítom sorsukat! - így szól az ÚR. " (Jeremiás 32,16-27.42-44)
A fenyíték pillanatában ritkán hiszi el a gyermek, hogy szülője jót akar neki, s hogy mindaz, ami most következik, amit éppen elszenved, a jövő kibontakozásának záloga. A fenyítékben, azt éppen átélve, még akkor is nehéz meglátni a kibontakozást, ha egyébként annak jogosságát nem vitatja az elszenvedő. A próféta is ezzel küzd. Tudja, hogy a vész, mely a szent várost elérte, jogos büntetés Istentől, és tudja azt is, hogy az ellenség serege nem fog félmunkát végezni. Miért hát, hogy neki most kell földet vennie? A próféta Isten szócsöve. Az a küldetése, hogy az Úr üzenetét érthetővé tegye annak, aki akarja azt érteni. A szó azonban most kevés, hiszen a vész zajában nehéz lenne meghallani a kegyelmi szót. Ezért Isten a jövőben elkészített kegyelmének üzenetét a prófétai cselekvésen át hirdeti népének. Jeremiás is bizonytalan, éppúgy, mint kései utódja, János, mikor a börtönből kérdezi Jézust (Mt 11) kiléte felől. Azonban az Úr iránti engedelmesség egyikük részéről sem kérdőjeleződött meg, elbizonytalanodásukban sem. Szolgálatuk ebben a feltétel nélküli hűségben éri el csúcspontját. /UG/