Vérontó fejedelmek, megromlott nép
(Ezékiel 22,1-9.12-16)
Isten azért választotta ki Izraelt, hogy a népek világosságává legyen. Ám átvette a bálványimádó népek szokásait, szégyent hozott az Örökkévaló nevére, könnyűnek találtatott. Ez jellemzi az Isten mai népének szerepében tetszelgő világkeresztyénséget is. Miközben korunkban egyre szemérmetlenebbül van jelen a minden erényt kigúnyoló és lábbal tipró újpogányság - a végpusztulás előtt álló, császárkori görög-római világ modernkori mása -, mi, ahelyett hogy Ezékiel példáját követve már-már illetlenül tiltakoznánk, arra törekszünk, hogy szalonképesekké legyünk e romlott világban. Az idomulás szándéka érzékelhető módon van már jelen (1) az Úr napjának laza kezelésében; (2) istentiszteleti zenélésünkben, amelyet a világunkat elborító zűrzenétől csak a szövege különböztet meg. Ma még kissé rejtetten, de már előfordul a pénzszeretet, a hazugság, a spiccesség, az abortusz, a flört, az elválás... Mi lesz így velünk? A keresztyénség kihagyása az Európai Unió alkotmányából előrevetíti, hogy talán a megízetlenült só végzete, a kidobás vár ránk. Ám van másik út is: megtérhetünk. "Uram, szánj meg, összetörve kérem Irgalmas szíved bocsánatát!" (BGyÉ 240) /GyK/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése