Napi áhitat

Előkészület a templomépítésre
"1Azután ezt mondta Dávid: Itt lesz Istennek, az ÚRnak a háza, és itt lesz Izráel égőáldozati oltára! 2Dávid azért megparancsolta, hogy gyűjtsék össze a jövevényeket Izráel országában, és kőfejtésre rendelte őket, hogy kőtömböket fejtsenek Isten háza építéséhez. 3Bőven szerzett Dávid vasat a kapuszárnyakhoz való szegeknek és sarokvasaknak, meg rezet is mérhetetlenül sokat, 4továbbá számtalan cédrusfát, mert a szidóniak és tírusziak bőségesen szállítottak Dávidnak cédrusfát. 5Dávid ugyanis ezt gondolta: Az én fiam, Salamon még tapasztalatlan ifjú, az ÚRnak pedig olyan házat kell építeni, hogy hírneve és ékessége mindent fölülmúljon az egész földön. Ezért én mindent megszerzek neki. Meg is szerzett Dávid mindent bőven még halála előtt. 6És hívatta a fiát, Salamont, és megparancsolta neki, hogy építsen házat az ÚRnak, Izráel Istenének. 7Ezt mondta Dávid Salamonnak: Fiam, én magam szándékoztam házat építeni Istenem, az ÚR nevének tiszteletére. 8De az ÚR igéje így szólt hozzám: Sok vért ontottál, nagy háborúkat viseltél. Nem építhetsz házat az én nevem tiszteletére, mert sok vért ontottál ki előttem a földre. 9De fiad fog születni, ő a nyugalom embere lesz, mert nyugalmat adok neki a körülötte levő összes ellenségtől. Salamon lesz a neve, mert békességet és nyugalmat adok Izráelnek az ő idejében. 10Ő épít majd házat nevem tiszteletére. Ő a fiam lesz, és én atyja leszek, és örökre megszilárdítom királyi trónját Izráelben. 11Most hát, fiam, az ÚR legyen veled, hogy sikeresen fölépíthesd Istenednek az ÚRnak a házát, ahogyan kijelentette rólad. 12Bárcsak adna neked az ÚR észt és értelmet, amikor Izráel fölé rendel, hogy megtartsd Istenednek, az ÚRnak a törvényét! 13Akkor jársz sikerrel, ha megtartod és végrehajtod azokat a rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket az ÚR Mózes által parancsolt Izráelnek. Légy erős és bátor, ne félj, és ne rettegj! 14Látod, én nagy fáradsággal szereztem az ÚR házához százezer talentum aranyat, egymillió talentum ezüstöt; a rezet és vasat már meg sem lehet mérni, olyan sok van. Épületfát és követ is szereztem; te gyarapítsd ezeket! 15Bőven van munkásod: kőfejtő, kőfaragó és ács, és mindenféle munkához értő ember. 16Az aranynak, ezüstnek, réznek és vasnak se szeri, se száma. Fogj munkához, az ÚR legyen veled! 17Izráel összes vezetőinek pedig megparancsolta Dávid, hogy segítsenek fiának, Salamonnak: 18Bizony veletek volt Istenetek, az ÚR, és nyugalmat adott nektek mindenfelől! Mert kezembe adta az ország lakóit, és meghódolt az ország az ÚR előtt és az ő népe előtt. 19Most azért igyekezzetek szívvel-lélekkel keresni Isteneteket, az URat. Fogjatok hozzá, és építsétek föl Istennek, az ÚRnak a szentélyét, hogy bevihessétek az ÚR szövetségládáját és az Isten szentélyének az edényeit abba a templomba, amely az ÚR neve tiszteletére épül." ( 1Krónikák 22)
Dávid király a legjobb szándékkal, emberileg mindent megtett, hogy az Úrhoz méltó templomot építsen: a neki kijáró, hozzá illő minőségű alapanyagokat szerezte meg (3-5. v.). Isten mégsem engedte neki, hogy önzetlen, nemes tervét véghezvigye (8. v.). Nehéz szolgálat az olyan, ahol az ember nincs szem előtt, a központban, és nem kap az emberektől azonnali elismerést, hanem a háttér- vagy inkább alapozó munkák jutnak neki, és "csak" Isten jutalmazza, talán nem is hamar. Őszinte hivatástudat és nagy alázat szükséges ahhoz, hogy valaki sokak által nem látott és elismert munkát vállaljon a gyülekezetben vagy a társadalomban. Önzetlenséget igényel, hogy valaki a vállát tartsa más számára, hogy az "elérje a gyümölcsöt" (vö. 14-16. v.). Emberileg a sikert közvetlenül learatót szokta elismerés övezni, aki pedig őt odáig elsegítette, rendszerint feledésbe merül. Ezt a törvényszerűséget ismerve még inkább tiszteletre méltó, ha valaki vállalja, hogy neve a "stáblista" második vagy akár éppen utolsó sorában jelenjen meg. Dávid király valami hasonlót tett meg, amikor engedelmesen fiának, Salamonnak adta át az első templom megépítésének lehetőségét, akinek így már csak a látványosabb, de kevésbé verejtékes munkafázisok maradtak. Igyekezzünk mi is arra, hogy a teljes képet szem előtt tartva a szolgálatunk ügyének egészét szemléljünk, és annak bármely - akár legapróbb - részét önzetlenül vállaljuk! /VE/