2009. okt. 3.

Napi áhitat



Bizodalom az emberi tényezőkben
"1A Sátán Izráel ellen támadt, és rávette Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt. 2Dávid ezt mondta Jóábnak és a hadinép parancsnokainak: Menjetek, számláljátok meg Izráelt Beérsebától Dánig, és terjesszétek elém, hadd tudjam meg a számukat! 3De Jóáb ezt mondta: Szaporítsa meg népét az ÚR százannyira, mint amennyi most! De uram, királyom, hiszen mindnyájan az én uram szolgái ők. Miért kutatja hát ezt az én uram? Miért bűnhődjék ezért Izráel?! 4A király szava azonban erősebb volt Jóábénál. Elindult tehát Jóáb, bejárta egész Izráelt, és visszaérkezett Jeruzsálembe. 5Azután jelentette Jóáb Dávidnak a besorozott hadinép számát: egész Izráelben egymillió-százezer kardforgató ember volt, Júdában pedig négyszázhetvenezer kardforgató ember. 6Lévit és Benjámint azonban nem sorolta közéjük, mert utálatosnak tartotta Jóáb a király parancsát." (1Krónikák 21,1-6)
Amikor Jóbot a sátán megkísértette, nem aratott győzelmet fölötte, mivel Jób ellenállt és mindvégig kitartott. Ezzel ellentétben Dávidot ráveszi a bűnre, és ez abban mutatkozik meg, hogy a király népszámlálást rendel el. Ugyan, miért is olyan nagy bűn ez? Isten igéje azt mondja Jeremiás könyvében, hogy "átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik", továbbá "áldott az a férfi, aki az Úrban bízik" (Jer 17,5.7). Jobban bízni a katonaságban, mint Isten erejében, azt jelenti, hogy nem függünk már úgy az Úrtól, ahogy kellene. A világ országai ma is arra igyekeznek, hogy erős katonai szövetségben, jól kiképzett katonákkal és korszerű fegyverekkel rendelkezzenek. A határok nélküli terrorizmus mára már jól bebizonyította, hogy mindez oly keveset ér akkor, amikor az ellenség alattomosan támad. Mi, hívő emberek, akkor vagyunk a legnagyobb biztonságban, ha Istenben bízunk. Ezt vallásos fejedelmeink is vallották. Ne az állandónak tűnő munkahely, a főnök ígérete vagy a pénz legyen életünkben az az alap, amelyre építünk, hanem Isten jelenléte és az ő ígéretei. Egyik kedves énekünk szövege hadd járja át a szívünket: "Bízom benned, Uram, Jézus, / Benned bízom egyedül." /VEr/

1 megjegyzés:

Tibi írta...

Drága Terike
Mien csodálatos, hogy mi az Úrba bizhatunk és nem a vagyonba, ami itt marad, mivel üresen jöttünk e világra és üresen is távozunk innen.
Ámen
Tibi