Elvilágiasodott keresztyénség
Ne szabjátok magatokat e világhoz. (Róma 12, 2)
Ez nemcsak külsõ fellépésünkre és magatartásunkra vonatkozik, hanem egész életmódunkra, egyszóval mindenre. Földi hivatásunkban, az üzleti életben, a társadalmi érintkezésben, otthon, a gyermeknevelésben, öltözködésben, mindenben más Isten gyermeke, mint a világ. Idõvel kialakult és elterjedt egy világias keresztyénség. Az igazi keresztyén élet az óember halálát jelenti, a világias keresztyén azonban szerzõdést köt vele. Ha keresztyén ruhát visel, ha formái, szokásai keresztyén jellegûek, akkor életben maradhat. A tövisek, szúrások elmaradnak, amelyek az óembert halálra sebzik. Az önmegtagadást és a világ megtagadását, mely kemény dolog, törvényeskedésnek, szûkkeblûségnek, a világ elõl való menekülésnek bélyegzik, egészségtelen, pietista életmódnak csúfolják. Az óembernek meghagyott szabadságot igazi „keresztyén" magatartásnak mondják. Aki barátja a világnak és nem különbözik tõle, az elkerüli a Krisztusért elszenvedett gyûlöletet és szégyent. „De hiszen mi nem pogányok között élünk, hanem csupa megkeresztelt keresztyén között!" - „Az üldözések kora a múlté" - mondják. De sajnos, az evangéliumi keresztyének elleni gyûlölet a világias keresztyének között éppolyan erõs, mint régen a pogányoknál volt.
A világias keresztyénség sem nem hideg, sem nem hév, csak ingadozás Isten és a világ között. A megosztott szívû emberben nincs erõ. A világ sem becsüli ezt a fáradt, laza keresztyénséget. Az evangéliumi, hívõ keresztyéneket a világ ugyan kerüli és gyûlöli, titokban azonban tiszteli. A megosztott szívûek össze akarják kapcsolni azokat a dolgokat, amelyeket lehetetlen összeegyeztetni. Aki a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz, akár akarja, akár nem. Csak a határozott keresztyénségben van erõ, csak ez tud biztosan fellépni. „Mert az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, akik õhozzá teljes szívvel ragaszkodnak" (2 Krón 16, 9). Az ilyeneket megerõsíti úgy, hógy rémületére vannak a Sátánnak és titkos szolgáinak, a világias keresztyéneknek. „Meddig sántikáltok még kétfelé?" Álljatok már egyszer egészen az Úr oldalára!
Mi nem ebbe a világba tartozunk, amely tele van látszattal, hazugsággal, lelkiismeretlenséggel és tisztátalansággal, hanem a másik világba, ahol igazság, tisztaság és szeretet uralkodik.
Ne szabjátok magatokat e világhoz. (Róma 12, 2)
Ez nemcsak külsõ fellépésünkre és magatartásunkra vonatkozik, hanem egész életmódunkra, egyszóval mindenre. Földi hivatásunkban, az üzleti életben, a társadalmi érintkezésben, otthon, a gyermeknevelésben, öltözködésben, mindenben más Isten gyermeke, mint a világ. Idõvel kialakult és elterjedt egy világias keresztyénség. Az igazi keresztyén élet az óember halálát jelenti, a világias keresztyén azonban szerzõdést köt vele. Ha keresztyén ruhát visel, ha formái, szokásai keresztyén jellegûek, akkor életben maradhat. A tövisek, szúrások elmaradnak, amelyek az óembert halálra sebzik. Az önmegtagadást és a világ megtagadását, mely kemény dolog, törvényeskedésnek, szûkkeblûségnek, a világ elõl való menekülésnek bélyegzik, egészségtelen, pietista életmódnak csúfolják. Az óembernek meghagyott szabadságot igazi „keresztyén" magatartásnak mondják. Aki barátja a világnak és nem különbözik tõle, az elkerüli a Krisztusért elszenvedett gyûlöletet és szégyent. „De hiszen mi nem pogányok között élünk, hanem csupa megkeresztelt keresztyén között!" - „Az üldözések kora a múlté" - mondják. De sajnos, az evangéliumi keresztyének elleni gyûlölet a világias keresztyének között éppolyan erõs, mint régen a pogányoknál volt.
A világias keresztyénség sem nem hideg, sem nem hév, csak ingadozás Isten és a világ között. A megosztott szívû emberben nincs erõ. A világ sem becsüli ezt a fáradt, laza keresztyénséget. Az evangéliumi, hívõ keresztyéneket a világ ugyan kerüli és gyûlöli, titokban azonban tiszteli. A megosztott szívûek össze akarják kapcsolni azokat a dolgokat, amelyeket lehetetlen összeegyeztetni. Aki a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz, akár akarja, akár nem. Csak a határozott keresztyénségben van erõ, csak ez tud biztosan fellépni. „Mert az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, akik õhozzá teljes szívvel ragaszkodnak" (2 Krón 16, 9). Az ilyeneket megerõsíti úgy, hógy rémületére vannak a Sátánnak és titkos szolgáinak, a világias keresztyéneknek. „Meddig sántikáltok még kétfelé?" Álljatok már egyszer egészen az Úr oldalára!
Mi nem ebbe a világba tartozunk, amely tele van látszattal, hazugsággal, lelkiismeretlenséggel és tisztátalansággal, hanem a másik világba, ahol igazság, tisztaság és szeretet uralkodik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése