Napi Áhitat

Az Istentől kapott szerepben vagyunk áldottak
"1Így szólt hozzám az ÚR igéje: 2Emberfia! Mennyivel különb a szőlőtőke fája a többi fánál, és a szőlővessző, ha az erdő fái közé kerül? 3Fölhasználják-e a fáját, hogy valamit készítsenek belőle? Használják-e cöveknek, hogy mindenfélét akasszanak rá? 4Inkább tűzbe dobják, hogy az megeméssze. És ha a két végét megemésztette a tűz, ha már a közepe is parázslik, alkalmas-e még valamire? 5Hiszen, amíg ép volt, addig sem készült belőle semmi. Hát ha a tűz emészti és parázslik, készülhet-e belőle valami? 6Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Ahogy az erdő fái közé került szőlőtőke fáját tűzbe dobom, hogy az megeméssze, úgy dobom oda Jeruzsálem lakosait. 7Ellenük fordítom arcomat. Tűzből kerültek ki, tűz emészti meg őket. Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor ellenük fordítom arcomat. 8Pusztává teszem az országot, mivel hűtlenekké váltak így szól az én Uram, az ÚR." (Ezékiel 15)
Szőlőt azért telepítenek, mert bort akarnak. Isten mindent megtett "szőlője" és a termés érdekében. Nem várja el tőle, hogy erős cövekeket készítsenek majd belőle, vagy felhasználják gerendának vagy tűzifának. Gyakran a mai hívő identitászavarban szenved. Nem tudja, hogy igazából ki is ő, vagy kivé kellene válnia. Alkalmas-e még életünk valamire? Izzunk, parázslunk, az elhamvadás jelei látszanak, mert Isten kénytelen tűzre vetni, mert nem terem életünk. Az emberek mindig másra vágyakoznak, mint amit éppen megkaptak. El tudjuk fogadni Isten által kijelölt helyünket? Tudunk hűséggel szolgálni a magunk helyén? Az elégedetlenség még attól is megfoszt, amit megkaphatnánk. Többre vágyunk, de a kevésen sem vagyunk hűségesek, vagy elássuk tálentumunkat. Nem véletlen, hogy nem bízatunk többre. "Ott virágozz, ahova elültettek!" - mondja egy bölcs mondás. Atavaszi mezőn sétálva láthatjuk, hogy mennyiféle virág pompázik. Minek? Kinek? Ki látja? Kit gyönyörködtet? Kell-e ezzel foglalkoznia a virágnak? Imádkozz, hogy megtaláld Istentől kirendelt helyed, és áldás legyen életeden! /MZs/
Marton Zsolt