Alapos tisztogatás (II.)
És Asa megújította az Úr oltárát. És Asa anyját, Maákát is letette a trónról, hogy ne legyen királynõ. (2 Krónika 15, 8. 16)
Jahve oltárát a bálványimádás miatt elhanyagolták és romokban állt. Szívünk az Úr oltára kell legyen, de a bûn megszentségtelenítette. Ezen az oltáron szent tûznek kellene égnie, ehelyett azonban a tisztátalan vágyak tüzétõl kialudt kráter lett. Az Úr Jézus áldozata által újra Isten templomává leszünk, szívünk pedig oltárrá lesz. Ehhez komolyan szánjuk oda magunkat!
A legnehezebb lépés Asa számára saját anyjának elmozdítása volt. Ezzel saját testébe vágott. Mint anyakirálynõ befolyásos tisztséget élvezett, azonban sajnos, bálványimádó volt. Most a saját fia vetett véget ennek; bálványait megsemmisítette. Bizonyára nagyon nehezére esett ez a fiúnak. Az embernek nem könnyû, hogy legközelebbi vérrokonával szemben kíméletlenül és határozottan állást foglaljon az igazság mellett. Jákób hamis kíméletbõl tûrte kedvenc feleségének, Rákhelnek a bálványait. Csak akkor lépett közbe, amikor felülrõl komoly intést kapott (1 Móz 35).
Sokszor megfigyelhetjük, hogy szülõk, különösen édesanyák, hamis engedékenységgel elrontják gyermekeik életét. Nem akarják elveszíteni gyermekeik szeretetét, nem akarják eltaszítani õket, inkább - mintha nem látnák, vagy nem tudnák az igazságot - sok mindent megtûrnek, amivel szemben komolyan fel kellene lépniök. A gyerekek irányítják a szülõket. Isten komolyan veszi, ha valaki apjáról vagy anyjáról, vagy testvérérõl, gyermekérõl azt mondja: „Nem ismerem õt!" (5 Móz 33, 9). A gyermekeknek nem használ, sõt csak árt nekik, ha gyengeségbõl mindent elnéznek nekik.
Boldog az az ember, aki rendíthetetlenül ragaszkodik az igazsághoz és azt keresztül is viszi (Gal 2, 5), mégha ez azzal a veszéllyel is járna, hogy elidegenülés következik be. Jobb egy idõre mindent elveszteni és a végén mégis megnyerni. Amikor Asa saját anyját letette a trónról, vérzett a szíve és bizonyára anyjának is nagyon fájt ez. De ez volt az egyetlen út, hogy belátásra jusson, ha egyáltalán képes volt még rá. Nagy áldás van a rendületlen határozottságon. Amit pillanatnyilag elveszítünk, azt megnyerjük az örökkévalóságnak.
És Asa megújította az Úr oltárát. És Asa anyját, Maákát is letette a trónról, hogy ne legyen királynõ. (2 Krónika 15, 8. 16)
Jahve oltárát a bálványimádás miatt elhanyagolták és romokban állt. Szívünk az Úr oltára kell legyen, de a bûn megszentségtelenítette. Ezen az oltáron szent tûznek kellene égnie, ehelyett azonban a tisztátalan vágyak tüzétõl kialudt kráter lett. Az Úr Jézus áldozata által újra Isten templomává leszünk, szívünk pedig oltárrá lesz. Ehhez komolyan szánjuk oda magunkat!
A legnehezebb lépés Asa számára saját anyjának elmozdítása volt. Ezzel saját testébe vágott. Mint anyakirálynõ befolyásos tisztséget élvezett, azonban sajnos, bálványimádó volt. Most a saját fia vetett véget ennek; bálványait megsemmisítette. Bizonyára nagyon nehezére esett ez a fiúnak. Az embernek nem könnyû, hogy legközelebbi vérrokonával szemben kíméletlenül és határozottan állást foglaljon az igazság mellett. Jákób hamis kíméletbõl tûrte kedvenc feleségének, Rákhelnek a bálványait. Csak akkor lépett közbe, amikor felülrõl komoly intést kapott (1 Móz 35).
Sokszor megfigyelhetjük, hogy szülõk, különösen édesanyák, hamis engedékenységgel elrontják gyermekeik életét. Nem akarják elveszíteni gyermekeik szeretetét, nem akarják eltaszítani õket, inkább - mintha nem látnák, vagy nem tudnák az igazságot - sok mindent megtûrnek, amivel szemben komolyan fel kellene lépniök. A gyerekek irányítják a szülõket. Isten komolyan veszi, ha valaki apjáról vagy anyjáról, vagy testvérérõl, gyermekérõl azt mondja: „Nem ismerem õt!" (5 Móz 33, 9). A gyermekeknek nem használ, sõt csak árt nekik, ha gyengeségbõl mindent elnéznek nekik.
Boldog az az ember, aki rendíthetetlenül ragaszkodik az igazsághoz és azt keresztül is viszi (Gal 2, 5), mégha ez azzal a veszéllyel is járna, hogy elidegenülés következik be. Jobb egy idõre mindent elveszteni és a végén mégis megnyerni. Amikor Asa saját anyját letette a trónról, vérzett a szíve és bizonyára anyjának is nagyon fájt ez. De ez volt az egyetlen út, hogy belátásra jusson, ha egyáltalán képes volt még rá. Nagy áldás van a rendületlen határozottságon. Amit pillanatnyilag elveszítünk, azt megnyerjük az örökkévalóságnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése