Halál vagy élet
Nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a Lélekkel megöldökölitek, élni fogtok. (Róma 8, 12-13)
Amíg régi természetünk szerint élünk, nem is tehetünk mást: engedünk a testnek és ösztöneinek. De ha hit által új, lelki természetet kaptunk, akkor felszabadulunk a szomorú kötelezettség alól, hogy a bûnnek szolgáljunk. Most az a kötelességünk, hogy engedjük, a Szentlélek határozza meg minden gondolatunkat és cselekedetünket. A Lélek fegyelmezésével szemben való hûtlenség és lustaság, azaz hogy nem használjuk fel a lelki erõket, súlyos vétek. Akik a kegyelemmel játszanak, sokszor mélyebbre esnek, mint akik még meg sem tértek.
Azt mondja az Ige, hogy a test cselekedeteit meg kell ölni. Megölni azt jeleni, hogy valamit teljesen eltávolítani. Ez nem lehet csak félmunka. A bûnös hajlamokat egészen el kell pusztítani, nem elég csak gátat vetni nekik vagy visszafojtani õket. A világi ember erkölcse abból áll, hogy a rosszat bizonyos mértékig korlátok közé szorítja. Jelszavuk: önuralom. Belül tombolhat, csak a külsõ látszatot õrizzék meg. Titokban gonosz élvezeteknek hódolnak, csak ne leplezzék le õket. Ezzel szemben Isten gyermekének jelszava: „Teljesen elszakadok a rossztól és Krisztushoz ragaszkodom!" A szív legtitkosobb zugából is kiüldözi a gonoszságot és tudja, hogy életbe vágó kérdés, vajon a Lélek vagy a bûn gyõz-e? Minden engedékenység, a bûnnel való játék, keserûen megbosszulja magát. Ha egy kicsit engedek neki, erõre kap és árad, míg minden gátat át nem tört. Ezért a Lélek erejében hit által vájjuk ki kéjsóvár szemünket, vágjuk le gonosz kezünket, rosszra sietõ lábunkat. A bûnnel szemben való engedékenység gyengíti, majd megfojtja új életünket. Milyen sokan sínylõdnek lelkileg, mert engedékenyek önmaguk iránt! Az öldöklés fáj, de aki a Szentléleknek enged, annak a lelki ereje megsokasodik. Beteljesedik Jézus Igéje: „Akinek van, annak adatik, úgy bõvölködik." Így jutunk el a Lélek teljességéig is. Sokan egy hirtelen „Lélek keresztségére" várnak. Elõfordulhat ugyan, hogy valaki, akinek szegényes lelki élete volt, egyszerre átjut a Lélek erejébe, de inkább a másik út a megszokottabb, mint az elõbbi Ige mondja: „Akinek van", azaz aki megtartja amit kapott, hûségesen felhasználja és értékesíti, az kap többet - egészen a bõvölködésig.
Nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a Lélekkel megöldökölitek, élni fogtok. (Róma 8, 12-13)
Amíg régi természetünk szerint élünk, nem is tehetünk mást: engedünk a testnek és ösztöneinek. De ha hit által új, lelki természetet kaptunk, akkor felszabadulunk a szomorú kötelezettség alól, hogy a bûnnek szolgáljunk. Most az a kötelességünk, hogy engedjük, a Szentlélek határozza meg minden gondolatunkat és cselekedetünket. A Lélek fegyelmezésével szemben való hûtlenség és lustaság, azaz hogy nem használjuk fel a lelki erõket, súlyos vétek. Akik a kegyelemmel játszanak, sokszor mélyebbre esnek, mint akik még meg sem tértek.
Azt mondja az Ige, hogy a test cselekedeteit meg kell ölni. Megölni azt jeleni, hogy valamit teljesen eltávolítani. Ez nem lehet csak félmunka. A bûnös hajlamokat egészen el kell pusztítani, nem elég csak gátat vetni nekik vagy visszafojtani õket. A világi ember erkölcse abból áll, hogy a rosszat bizonyos mértékig korlátok közé szorítja. Jelszavuk: önuralom. Belül tombolhat, csak a külsõ látszatot õrizzék meg. Titokban gonosz élvezeteknek hódolnak, csak ne leplezzék le õket. Ezzel szemben Isten gyermekének jelszava: „Teljesen elszakadok a rossztól és Krisztushoz ragaszkodom!" A szív legtitkosobb zugából is kiüldözi a gonoszságot és tudja, hogy életbe vágó kérdés, vajon a Lélek vagy a bûn gyõz-e? Minden engedékenység, a bûnnel való játék, keserûen megbosszulja magát. Ha egy kicsit engedek neki, erõre kap és árad, míg minden gátat át nem tört. Ezért a Lélek erejében hit által vájjuk ki kéjsóvár szemünket, vágjuk le gonosz kezünket, rosszra sietõ lábunkat. A bûnnel szemben való engedékenység gyengíti, majd megfojtja új életünket. Milyen sokan sínylõdnek lelkileg, mert engedékenyek önmaguk iránt! Az öldöklés fáj, de aki a Szentléleknek enged, annak a lelki ereje megsokasodik. Beteljesedik Jézus Igéje: „Akinek van, annak adatik, úgy bõvölködik." Így jutunk el a Lélek teljességéig is. Sokan egy hirtelen „Lélek keresztségére" várnak. Elõfordulhat ugyan, hogy valaki, akinek szegényes lelki élete volt, egyszerre átjut a Lélek erejébe, de inkább a másik út a megszokottabb, mint az elõbbi Ige mondja: „Akinek van", azaz aki megtartja amit kapott, hûségesen felhasználja és értékesíti, az kap többet - egészen a bõvölködésig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése