Hajótörés a hitben
"18Ezt a parancsot kötöm a lelkedre, fiam, Timóteus, hogy a rólad szóló korábbi próféciák alapján harcold meg a nemes harcot. 19Tartsd meg a hitet és a jó lelki ismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek. 20Ezek közül való Hümenaiosz és Alexandrosz, akiket átadtam a Sátánnak, hadd tanulják meg, hogy ne káromolják az Istent." (1Timóteus 1,18-20)
Talán nem meglepő, hogy aki a legtöbbet munkálkodik az apostolok közül, ilyen tisztán megfogalmazza a hitben való hajótörés okát, és az ellene való harcot. Az ember egyik problémája az lehet, hogy kételkedik abban, hogy Krisztus az ő életében is beteljesíti tervét. Ennek a kétségnek a következménye, hogy a saját lehetőségeit használva, az általa elképzelt tervet próbálja megvalósítani, vagy éppen az Úr tervét, de emberi eszközökkel. De ez egyik sem nemes harc, inkább csalásnak nevezhető. A másik probléma ebből következik, hogy a kételkedés Krisztussal szemben is megmutatkozik, és a vele való személyes közösség helyett a holt betűk követése válik fontossá. A harmadik probléma, hogy az újjászületés után a Szentlélek által a lelki ismeret nagyon érzékeny műszerként jelez, egészen addig, míg a jelzéseket figyelmen kívül nem hagyjuk. Emiatt azután egyre gyengébben, egyre ritkábban jelez a lelki ismeret. Olyan ez, mint az iránytű nélkül maradt táj futó. Teljesen bizonytalan az irányválasztása. Esetleges vagy éppen lehetetlen a célba érése. Pál apostol azt az utat ajánlja Timóteusnak, ami számára eddig megoldást jelentett. Neked is ez lehet a megoldás! /TB/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése