Napi Áhitat

Dicsőítés kegyelemben való élettel
"12Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. 13Jóllehet előbb őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. 14De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. 15Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. 16De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak. 17Az örökké valóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen. " (1Timóteus 1,12-17)
Pál apostol saját élet példájával bátorítja a levél olvasóit a Krisztus kegyelmének elfogadására, és arra, hogy azzal az Úr dicsőségére éljenek. Az, hogy Krisztus kegyelemmel fordult felénk, nem tőlünk van, hanem tőle. A kegyelem elfogadása a mi feladatunk, de az nem csak annyi, hogy elfogadom az üdvösséget. Hiszen nem ennyit tartalmaz a felkínált kegyelem, hanem ennél jóval többet. Azt is, hogy az elfogadó élete megváltozik, és benne kibontakozik az Úr akarata és terve, és mások számára bátorítást, reményt nyújt. Hányan voltak, akik nem sodródtak olyan messze Krisztustól, mint az apostol, aki "őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember volt", és mégis dicsőségére tudott élni, mert elfogadta a kegyelmet! Te mennyit fogadtál el ebből a kegyelemből? Csak annyit, amennyire éppen szükséged volt? Vagy ennél valamivel többet? Esetleg igyekeztél elfogadni mindazt, amit kegyelméből az Úr felkínált számodra? Mire ösztönöz másokat a Krisztustól kegyelemből kapott életed? Ha arra, hogy ők is elfogadják, akkor dicsőíted őt igazán! Magasztald őt azért a kegyelemért, hogy általad mások életet nyerhetnek! /TB/