Napi Áhitat

Az Isten beszéde elpusztíthatatlan
"27Így szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz azután, hogy a király elégette a tekercset azokkal az igékkel, amelyeket Bárúk Jeremiás diktálása után írt le: 28Végy elő egy másik tekercset, és írd rá az előbbi igéket mind, amelyek az előző tekercsen voltak, de elégette Jójákim, Júda királya! 29Jójákimnak, Júda királyának pedig mondd meg: Így szól az ÚR: Te elégetted azt a tekercset, és ezt mondtad: Miért írtad rá, hogy el fog jönni a babilóniai király, elpusztítja ezt az országot, és véget vet benne az embernek és állatnak?! 30Ezért így szól az ÚR Jójákimról, Júda királyáról: Nem fog az utódja Dávid trónján ülni. Holttestét pedig kidobják, és ott hever nappal a hőségben, éjszaka a fagyon. 31Megbüntetem őt és utódját meg udvari embereit a bűneik miatt. Elhozom rájuk és Jeruzsálem lakóira meg a júdaiakra mindazt a veszedelmet, amit megmondtam nekik, de nem hallgattak meg. 32Jeremiás tehát elővett egy másik tekercset, odaadta Bárúk írnoknak, Nérijjá fiának, az pedig felírta rá Jeremiás diktálása után azokat a beszédeket, amelyek a Jójákim, Júda királya által elégetett iratban voltak. Sőt még sok más hasonló beszédet is csatoltak hozzájuk." ( Jeremiás 36,27-32)
Milyen sokszor feszült már neki az ember a Biblia eltörlésének! Ma, a világnak ezen a szegletén ezt úgy végzik, hogy besorolják a többi könyv közé. Persze illemből a fontos, de soha nem olvasandó könyvek közé. Esélyt kaptunk Istentől az igében arra, hogy eligazodjunk a megtévesztett és értékítéletében összezavarodott világban. A Biblia mindennél pontosabban fogalmazza meg, hol van a rossz és a jó közötti határ. Az igéből tudjuk meg azt is, hogy mi a fontos és mi a lényegtelen. Minderre nagy szükségünk van, mert nem támaszkodhatunk sem a magunk, sem mások gondolataira, érzéseire, ítéleteire. Isten hatalmas gondviselése, hogy folyamatosan, minden generációnak elérhetőek legyenek kijelentései. Sok ellenállást küzdött már le, és sokszor pótolta, amit az ember megvetett, leminősített és kidobott, az igazságot. Tegyük fel magunknak a kérdést! Milyen szerepet töltünk be? Nehézségek árán is megtartjuk a hitünket, és bátran engedelmeskedünk Istennek, bármivel kelljen is megküzdenünk? Vagy ellenkezőleg, éppen mi vagyunk, akik utoljára hallottak, olvastak valamit Istentől, és ha rajtunk múlna, ha tőlünk kellene azt továbbra is hallani, vagy tőlünk kellene az engedelmesség példáját ellesni, megállna az élet? Örök homályban maradna Isten szava? Ez nehéz és kényelmetlen kérdés, de érdemes ezzel kapcsolatban önvizsgálatot tartani! /KB/