Napi Áhitat

Az igegyalázó király
"20Majd bementek a királyhoz az udvarba, miután a tekercset elhelyezték Elisámá kancellár szobájában, és jelentették mindezt a királynak. 21A király elküldte Jehúdit, hogy hozza el a tekercset. Jehúdi el is hozta Elisámá kancellár szobájából, és felolvasta a király előtt, és a király szolgálatában álló vezető emberek előtt. 22A király éppen a téli palotában tartózkodott, mert az év kilencedik hónapja volt. Előtte a kályhában égett a tűz. 23Amikor Jehúdi három vagy négy hasábot elolvasott, a király levágta azt a kancellár késével, és a kályha tüzébe dobta, míg csak az egész tekercs a kályha tüzébe nem került. 24Nem rettentek meg, ruháikat sem szaggatták meg, sem a király, sem udvari emberei, amikor hallották mindezeket. 25Elnátán, Delájá és Gemarjá kérlelték ugyan a királyt, hogy ne égesse el a tekercset, de nem hallgatott rájuk. 26Sőt megparancsolta a király Jerahmeél királyfinak, Szerájának, Azriél fiának és Selemjának, Abdeél fiának, hogy fogják el Bárúk írnokot és Jeremiás prófétát. De az ÚR elrejtette őket. " (Jeremiás 36,20-26)
A király azzal, hogy tűzbe veti az Isten üzenetét hordozó tekercset, azt semmisítette meg, ami utolsó esélyként az ő szívét megbékíthette volna Istennel. Az ítélet elől menekülhetett volna meg a belátás, őszinteség és bűnbánat által. Isten üzenete tudatosította a királyban, hogy baj van vele, bűnös, aminek következménye lesz. A bűn ténye nem a papírra volt rögzítve, hanem a király szívében tanyázott. A király cselekedete semmi egyebet nem jelentett, mint a kegyelmes Isten elutasítását. Más volt ugyan a szándéka, ő az ítéletes Isten tervéről nem akart hallani, azt szerette volna megsemmisíteni, de azt így éppen hogy életre hívta. Aki a Bibliát megveti, valójában menekül: hallani sem bír bűnről és ítéletről. Ezektől a kifejezésektől szertefoszlik a nyugalom és a biztonságérzet illúziója, az ilyesmit pedig nem szeretjük. Talán ma is van olyan ember, aki tűzbe veti a Bibliát, mások egyszerűen csak mellőzik, fel sem lapozzák. De mi a különbség? Tragédiát az okoz, ha megvetően és elutasítóan viselkedünk az igével. Mi mást utasít el korunk embere, ha nem éppen a Mindenhatónak azt a kegyelmes közeledését, segítő figyelmeztetését, mint amit a júdai király régen. Hová lehet így jutni? El nem vitatható az az állítás, hogy a Biblia nem egy szórakoztatóan könnyű olvasmány. Ugyanakkor szükséges a lelkünknek. De jó lenne, ha az életünk legnagyobb esélyét látnánk meg a mindenkor olvasott igében! /KB/