A képmutató felszabadítás
"8Az ÚR igéje szólt Jeremiáshoz, miután Cidkijjá király egyezséget kötött Jeruzsálem egész népével, hogy hirdessék ki a rabszolgák felszabadítását, 9és engedje szabadon mindenki héber rabszolgáját és rabnőjét, és ne tartsa szolgaságban senki júdai embertársát. 10Engedelmeskedtek is a vezetők valamennyien meg az egész nép; belementek az egyezségbe, hogy mindenki szabadon engedi rabszolgáját és rabnőjét, és nem tartja tovább senki szolgaságban őket. Engedelmeskedtek, és elengedték őket, 11de azután visszakényszerítették a szabadon bocsátott rabszolgákat és rabnőket, és erőszakkal újra rabszolgákká és rabnőkké tették őket. " (Jeremiás 34,8-11)
"Ha ennyire erőlteti, hát akkor legyen!" - e gondolat általában nem arról tanúskodik, hogy valóban sikerült meggyőzni a másként gondolkodót. Inkább arról, hogy valamilyen okból feladta ellenállását. A király és a nép vezetőinek egyezsége is ilyen természetű. Nem is ők a megegyező két fél, ők egy oldalon állnak, szemben Istennel. Úgy gondolják: "Rendben, ha Isten ennyire erőlteti törvényét, legyen! Menjenek szabadon a rabszolgák!" S magukban akár még fel is sóhajtanak: "Így legalább nem kell az eltartásukról gondoskodni ebben az ínséges időben." E hamis kegyesség hamar lelepleződik, amikor az elbocsátók kezdik újból összeszedni volt rabszolgáikat, immár nem szép szóval, hanem hatalommal és erőszakkal, hogy a maguk hasznára szorongassák őket. De Istent nem lehet megcsúfolni! Hamis törvénytisztelettel, álkegyes gyakorlattal, még ha egy rövid időre igen szépnek is mutatja magát az ember, a mindenség Urát nem lehet becsapni! Amegtérés, régen is és ma is, csak egyféle lehetett: őszinte és teljes. Mint például Zákeusnál, akinek cselekedete tisztán tükrözte megtisztult szívét, s amelynek kegyelmes következménye is lett (Lk 19,1-10)! /UG/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése