Napi Áhitat

Kiálts a gyógyító Istenhez!
" 1Másodszor is szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz, amikor még fogoly volt a börtön udvarában. 2Ezt mondta az ÚR, aki a földet megalkotta, az ÚR, aki azt megformálta és megerősítette - az ÚR az ő neve -: 3Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz! 4Mert ezt mondja az ÚR, Izráel Istene, e város házairól és Júda királyi palotáiról, amelyeket leromboltak, hogy felhasználják az ostromsáncokkal és fegyverekkel szemben 5azok, akik harcba bocsátkoztak a káldeusokkal, de csak a lángoló haragomban megölt emberek holttestével lett tele a város, mert elrejtettem arcomat az elől a város elől sok gonoszsága miatt: 6Én majd bekötözöm és orvoslom sebeit, meggyógyítom őket, és megmutatom nekik: milyen kincs az igazi béke. 7Jóra fordítom Júda és Izráel sorsát, újjáépítem őket, hogy olyanok legyenek, mint régen. 8Megtisztítom őket minden bűnüktől, amelyeket elkövettek ellenem; megbocsátom minden bűnüket, amelyeket elkövettek ellenem, amikor elpártoltak tőlem. 9Ez a város hírnevet, örömöt, dicséretet és tisztességet szerez majd nekem a föld minden népe előtt, ha meghallják, hogy mennyi jót teszek velük. De rettegni és reszketni is fognak, ha látják, mennyi jót és milyen békességet adok nekik. 10Ezt mondja az ÚR erről a helyről, amelyet ember és állat nélkül maradt pusztának mondtok, Júda városairól és Jeruzsálem utcáiról, amelyek lakatlan pusztasággá váltak, ember és állat nélkül: 11Felhangzik még a vidám örvendezés hangja, a vőlegény és a menyasszony hangja, és azoké, akik így énekelnek: Adjatok hálát a Seregek URának, mert jó az ÚR, mert örökké tart szeretete! Hálaadó énekkel jönnek az ÚR házába, mert jóra fordítom az ország sorsát, és olyan lesz, amilyen régen volt - ezt mondja az ÚR." (Jeremiás 33,1-11)
Kevesen lehettek, akik értették Jeremiást! Amikor még csak közeledett az ellenség, amikor még lett volna értelme lelkesítőn szólni a jobb jövőről, akkor folyamatosan a pusztulásról beszélt. Amikor ennek súlyosságával már mindenki tisztában van, amikor a túlélők úgy gondolhatják, már nincs tovább, megszűnt Júda, akkor kezd Isten áldásáról beszélni. Nem késett el az Úr a szebb jövő ígéretével? Talán a kegyesek is úgy hallhatták a prófétai szót, mint Jézus érkezésének a hírét Márta, négy nappal Lázár halála után: "Ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem" (Lk 11,21). Akérdés csak az, hogy e gondolat szembeforduláshoz vezet-e az elkésett szabadítóval, vagy - mint Mártánál - új hitvalláshoz: "De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten" (Lk 11,22). A pusztulás nyilvánvaló, a fájdalom elviselhetetlen. De hová fordulunk a túlcsorduló keserűséggel? A prófétai szó szerint a gyógyulás most kezdődhet! Amikor az ember belátja nyomorát, belátja tehetetlenségét, s mindezek okaként felismeri saját vétkét. Jézus mondja: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek" (Lk 5,31). /UG/