Napi Áhitat

Az Ó- és Újszövetség különbsége
"31Eljön az az idő - így szól az ÚR -, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. 32Nem olyan szövetséget, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről. De ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk - így szól az ÚR. 33Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje - így szól az ÚR -: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. 34Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az URat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az ÚR -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre. 35Ezt mondja az ÚR, aki adott napot, hogy világítson nappal, és adott szabályt a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, aki felriasztja a tengert úgy, hogy hullámai zúgnak, akinek Seregek URa a neve: 36Ha majd eltűnik ez a rend színem elől - így szól az ÚR -, akkor szakad magva Izráelnek is, és soha többé nem lesz az én népem. 37Ezt mondja az ÚR: Ha majd meg lehet mérni az eget odafent, és ki lehet kutatni a föld alapjait idelent, akkor vetem meg én Izráel utódait mindazért, amit elkövetett - így szól az ÚR." (Jeremiás 31,31-37 (32-38))
A kegyelmes Isten azt tervezte, hogy mindenképpen gondoskodik arról, hogy aki keresi az ő igazságát és akaratát, az rátalálhasson. Azt tervezte, hogy senki el ne vesszen, aki elfogadja a felkínált életre vezető utat, és készséget mutat akarata cselekvésére, hanem élete lehessen. Olyan rendet alkotott, amely alkalmas az ő nagyságának és irgalmának hirdetésére egyaránt. Ez a rend pedig tökéletes, nem szorul korrekcióra, kiegészítésre. A természet rendje, törvénye semmit nem változott a világ kezdete óta. Anap világít nappal, s a hold, a csillagok is a nekik adott szabály szerint róják pályájukat. A tenger, s minden, ami benne van, a szél Alkotójának törvénye és szava szerint mozdul minden körülmények között. Egyedül egy teremtmény van, aki nem működik a neki adott törvény szerint: az ember! Ezt az egyet elhibázta volna a Teremtő? Nyilván nem ő rontotta el, nem ő tévedett. Az ember az, aki az Istentől neki ajándékozott szabadsággal rosszul élt, és végzetesen elrontotta önmagát. De mert az Isten kegyelmes, ezért megesett a szíve teremtményén, és menekülőutat készített neki a pusztulásból. Olyan utat, amelyet az embernek magának kell végigjárnia, hogy emberségének meghatározó eleme, szabad döntési lehetősége megmaradjon: hogy a jót önként választhassa. Ezen az úton Isten végig választottaival volt, és ma is velük van. Velük volt, amikor megsokasította Ábrahám fiait Egyiptomban, s velük volt, amikor elkészítette nekik az utat a Vörös-tengeren át. Kézen fogta őket, és vezette, mint apa a gyermekét a veszélyes útszakaszon, hogy baj ne érje őket. Aztán törvényt, szabályt adott nekik, amely szerint élhetnek, boldogulhatnak, amely mellett naggyá, felnőtté lehetnek. De az emberek, a választottak ettől az útmutatástól is eltértek, nem tartották meg a szabályt, így újból bajba sodorták magukat. A kegyelmes Isten mégis hagyott maradékot, mert terve mindenre kiterjedt, és tökéletes volt már az első pillanattól kezdve. E maradékból pedig újat sarjasztott, a legszebb vesszőt, amely valaha is fakadhatott: Jézus Krisztust! Az új rend már benne és általa köttetik. Nem mint gyermekekkel, akik fölé gyámot kellene rendelni, hanem mint naggyá lett ifjakkal, akikre már rábízható az örökségük (Gal 4,1-7). Ami a kezdetben elromlott, amit a törvény nem tudott tökéletessé tenni, Jézus Krisztusban teljesen helyreállt! Isten nem vét hibát - s hogy most már mi se hibázzunk, rajtunk áll: éljünk az új szövetség erejével! /UG/