Bizonyság

Kruska Zoltánné
Menj, próbáld meg az Urat, nem válaszol-e néked?


Egy vasárnap délután Magdi néni előre hirdette, hogy a következő szerdán ifjúsági óra lesz. Én ezidőtájt már 17 éves lehettem. Nyár volt, a várva-várt szünet, otthon voltam! Apu kifejezetten ellenezte, hogy pont azon a napon ne legyek otthon, ezer kifogása volt. Nem volt mit tenni, már letettem róla, hogy én eljutok erre az órára. De a lelkiismeret nem hagyott nyugodni, lassanként észrevettem, két „ember” küzd bennem. Az egyik így szólt:
- Ugyan már, mindig ott szoktál lenni, egy alkalom nem nagy ügy!
A másik:
- De mi van akkor, ha olyan fontos dolog lesz a téma, ami érint téged?
Egyik:
- A békesség édesapáddal mégis csak fontosabb!
A másik:
- Miért nem kérdezed meg az Urat, majd Ő válaszol!
Ezt jó gondolatnak találtam, de apa munkára hívott, így hát nem volt időm többre. Szemetet szedtünk össze egy kis dombra. Apu meggyújtotta, és én ismét gondolkodhattam tovább. Na, de mégis mit tegyek? Egyre csak töprengtem, mikor hirtelen nagy szél kerekedett. Szóltam is édesapámnak, hogy jobb lesz eloltani a tüzet, nehogy az erős szél miatt szétterjedjenek a lángok, és baj legyen. Ő is úgy látta jónak, így az egészet leöntöttük egy vödör (12 l) vízzel. A tűz rögtön ki is aludt. Mikor ő bement, én a biztonság kedvéért még egy vödörrel lelocsoltam – biztos, ami biztos! Hátha parázs van a közepén, és az erős szél miatt ismét lángra kap…
Ezután ismét megszólaltak a gondolatok. A házunk ajtaja előtt ültem, és frissen főzött kukoricát eszegettem. Esőt jelzett a szél, így hát kint maradtam a csendben, és vártam, mikor kezd esni. Szeretem az eső tiszta illatát, olyankor minden olyan friss… De az eső nem jött, csak a szél cibálta a fákat. Eközben én azon töprengtem, hogy tudakoljam meg az Úr akaratát. Egyszer újra megszólalt a másik:
- Miért nem kérsz jelet?
…Jelet… , na de milyen jelet? Ekkor eszembe jutott Mózes és a csipkebokor története.
Az egyik:
- Ez butaság! Mózes hatalmas ember volt, de te?
A másik:
- Miért ne? Isten előtt semmi sem lehetetlen! Kérd, hogy újra lobbanjon lángra a szemétdomb! Így legalább megtudod, hogy tényleg fontos-e, hogy ott légy azon az órán!
Hát jó – gondoltam – tegyünk egy próbát…
Az egyik:
- Ne légy szamár! Két vödör víz van rajta, nincs az a szél, ami lángra gyújtsa!
A másik:
- Tégy egy próbát! Hidd el, hogy Isten megteheti!
Imádkoztam:
- Kérlek, Uram, látod, nem tudom, mitévő legyek. Szeretnék elmenni, de apuval sem akarok haragba lenni. Válaszolj, kérlek: elmenjek? - A szemétdombra néztem, ami szemben volt velem, a kaputól úgy 3 méterre. Semmi!
Az egyik:
- Ugye, mondtam?
- Uram, kérlek, most ez nagyon fontos nekem, de legyen meg a Te akaratod! Ámen.
Felemeltem a fejem, és nem hittem a szememnek: egy kis lángot láttam – úgy egy tenyérnyi magasan a földtől! Odamentem, és közelebbről is megnéztem. A szél közben fújt, jobbra-balra dőlt a kis láng, de nem aludt el!
Ettől kezdve biztos voltam benne, hogy az Úr akarja, hogy ott legyek! Ez volt a válasz Istentől.
- Uram, köszönöm, hogy választ adtál nékem, egyszerű gyermekednek, pedig porszemnyi hitem is ingott, hogy megteszed, mégis most arra kérlek, oltsd el Te a kis lángot, és tudni fogom azt, hogy béke lesz apu és köztem! És legyen meg most is a Te akaratod! Ámen!
Néztem a kis lángot, ami lassan búcsút vett tőlem, szép csendben kialudt… Boldogan mentem az ifjúsági órára!
Magdi néni a Szentlélekről beszélt, és énnekem nagyon fontos volt hallani! Hamarosan ezután betöltött az Úr drága Lelkével, és olyan boldog voltam, amilyen még soha!


Ha életed folyamán tanácstalan vagy, nem tudod, mit tegyél, csak próbáld meg Őt hittel, és meglátod, hogy nem hagy el! Ha igazán Rá bízod ügyedet, és őszintén, alázattal kéred, megmutatja akaratát! Fordulj Hozzá bizalommal!