Valóságos legyen szeretetünk

Valóságos legyen a szeretetünk!

"9A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre; 10és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben," (1Thesszalonika 4,9-10)

Szeretet. Sokat emlegetett dolog a keresztyén közösségekben. Ha valaki erőteljesebben szól vagy képviseli a véleményét (egyszerűen csak határozott), azonnal nekirontanak, mondván: nincs benne szeretet, meg mert kérdőjelezni "szent" állításokat vagy "szent" embereket.
Érdemes megkérdezni: mi is lényegileg a szeretet? A vallásos világ gyakran valami megfoghatatlan, naiv érzületet, illetve ehhez kötődő természetellenes negédeskedést szokott alatta érteni és megvalósítani. Ebből születik aztán az általa észre sem vett, de a józan világinak visszatetsző képmutatások sora.
Ne áltassuk magunkat! A szeretetet a Biblia nem egyfajta érzésben vagy szirupos viselkedésben jelöli meg, hanem konkrét jótettekben. Mai igénk a szeretetről úgy tanít, mint amit "gyakorolnak" a hívők, tehát alapjában véve praktikus és nem érzületi jellegű. Úgy tanít róla, mint amiben fejlődő tendenciát kell mutatni. Arra, hogy milyen jellegű dolgokban látja megvalósulni, a holnapi igében láthatunk rá: például hogy nem élősködik valaki, hanem becsülettel végzi dolgát, illetve hogy tisztességes. Ugye, milyen ritkán szoktuk ezeket a fogalmakat: szeretet- -becsület-tisztesség összekötni? Pedig összetartoznak! Innen nézve is megéljük? Valóságos a szeretetünk? /KM/